Több lesz ez mint állami mobilcég, Orbán saját magának építi az új magyar távközlési óriást

Az állami mobilszolgáltató eredeti terve már a második Orbán-kormány idején megfogant: 2012-ben a Magyar Posta, az MVM és a Magyar Fejlesztési Bank közös tulajdonában álló MPVI Mobil Zrt.-t szemelte ki a feladatra a kormány. Akkor még nem felvásárlásban gondolkodott a politika, közelebbről Fellegi Tamás fejlesztési miniszter, hanem egy teljesen új telekommunikációs céget próbáltak felépíteni.

Mintegy 5 MHz-nyi frekvenciához jutott hozzá az MPVI több különböző frekvenciaaukción, ami összesen majdnem akkora rádióspektrumot jelentett volna, mint a három nagy konkurensnél - a Telekomnál, a Vodafone-nál és a Telenornál - de a megfelelő szakmai know how hiányában a projekt gyorsan összeomlott.

A következő kísérlettel az MVM Net Zrt.-t bízták meg, abban az időben, amikor a Simicska-körök befolyása alatt álló villamosenergiacég megpróbált betörni az informatika területére. 2015 tavaszán a fejlesztési tárca alá sorolt vállalat 13 milliárd forintért szerződött le az Antenna Hungáriával egy 450 Mhz-es frekvencián működő hálózat kiépítésére.

Ez a kísérlet is hamar kimúlt. 2015 ősze után többször megbírságolták a céget, miután a megvalósítási ütemhez képest folyamatosan késéseket halmozott fel. Menet közben próbálták meg lecserélni a teszthálózatot működtető adóvevő-egységeket, és a kínai Huawei-t bízták volna meg azok pótlásával, de annyira nem működött a koncepció, hogy a kormány végül kihátrált az ügy mögül.

Négy-öt év alatt a politikai vezetés számára világossá vált, hogy hiába a forrás, nincs megfelelő képzettségű csapat, aki képes lenne versenybe szállni ezen a piacon. Más megoldások után kellett nézni.

Könnyebb venni, mint csinálni

Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter a 2018-as kampányban már arról beszélt, hogy győzelem esetén újra meg kell próbálkozni egy állami mobilszolgáltató kiépítésével.

De Lázár ekkor már nem cégalapításban gondolkozott. Abban az évben egyre sűrűbben terjedt üzleti és politikai körökben, hogy Orbán Viktor és kormánya stratégiát vált a távközlési piacon:

nem kísérleteznek tovább: venni akarnak, és minden érdekli őket.Épp ekkoriban, 2018 tavaszán adta el a Telenor több közép-európai leányvállalatát is, köztük a piac 30 százalékát lefedő Telenor Magyarországot is a cseh Petr Kellner kezében lévő PPF befektetői csoportnak, összesen 2,8 milliárd euróért. Sokan már Kellner mögött is Mészáros Lőrinc sziluettjét vélték felfedezni - és az akkor még újságszerűen működő Index is cikkezett arról, hogy a magyar leányvállalat hamarosan felcsúti kézbe kerülhet. Nem így történt, de a politikai szándék így is látványosabbá vált: következő évben az állami tulajdonban lévő Antenna Hungária megvásárolta a Telenor 25 százalékát. (Kellner 2021-ben helikopterbalesetben meghalt.)

Kormányon belül is elkezdtek átrendeződni az erőviszonyok, legalábbis az informatika és távközlés területén: éveken át Pintér Sándorhoz köthető cégek domináltak ezen a területen, de idővel a belügyminiszter érdekeltségei perifériára szorultak. A Mészáros-féle Opus Global és a Konzum Alapkezelő 2018 nyarán vásárolta fel a 4iG informatikai fejlesztőcéget, igaz, ekkor ez csak egy volt sok tranzakció közül. Az Orbán-érában szokványosnak mondható cégkarrier vette kezdetét: semmiből jött állami tenderek, húszszorosra ugró árbevétel, 1700 százalékkal megnőtt eredmény.

Az üzletek főszereplője a Mészáros-féle tőzsdevilágot vezető Jászai Gellért volt, aki évről évre növekvő befolyásra tett szert a miniszterelnök környezetében. Mészáros ügyintézőjeként kezdte, de Orbán idővel egyre több mozgásteret biztosított számára. Ennek piaci elbeszélések szerint a fő oka az lehetett, hogy mind több informatikai beszerzés ügyében kezdett kormányközeli cégek körül vizsgálódni az amerikai tőzsdefelügyelet, és a miniszterelnök jobbnak látta családtól távol tartani a rázósnak látszó bizniszeket a kampány közeledtével. Könnyebbnek látszott így üzletelni a Deutsche Telekommal is, amely nem szívesen alkudozott volna a T-Systemsről egy felcsúti kötődésű vállalattal.

2019 nyarán Jászai többségi tulajdonosként is átvette a 4iG-t Mészárostól, a miniszterelnök pedig Rogán Antal kommunikációs miniszter bízta meg az informatikai közbeszerzések felügyeletével: az informatikai és távközlési területeken ettől fogva a Rogán-Jászai páros vette át az irányítást. És a T-Systems-üzlet ugyan összeomlott, állítólag a cég átvilágítása közben szerzett rossz tapasztalatok miatt, de az ambíciók nem csökkentek, sőt.

Nemzetstratégiai monopólium

Eztán a cél már nem egyszerűen egy állami mobilszolgáltató kiépítése volt, hanem a komplett távközlési piac elfoglalása.

Mivel a teljes kormányzati informatikai kiszolgálás itt összpontosult, valósággal sorakoztak a milliárdos közbeszerzések a 4iG-nél. A cég nettó árbevétele 300 millióról négy év alatt 72 milliárdra szökkent.

Ez még így is kevés lett volna a nagybevásárláshoz, de a magyar állam minden lehetséges eszközzel pénzelte a társaságot: az állami tendereken túl az MFB 100, az MNB pedig közel 85 milliárd forint értékben finanszírozta a vállalatot kötvényjegyzéssel. Ezzel össze is jött az első nagy fogás: 2021 novemberében a 4iG 232 milliárd forintért megvásárolta a DIGI magyarországi érdekeltségeit a román RCS & RDS csoporttól.

Az üzlet politikai jelentőségét mutatja, hogy a kormányfő saját kezűleg vonta ki azt a hatóságok felügyelete alól, és döntött úgy, hogy „nemzetstratégiai jelentőségű” üzletről van szó. Az ilyen üzletek jogszerűségét a Gazdasági Versenyhivatal és más hatóság sem vizsgálhatja. Így azt sem, hogy nem teremt-e a tranzakció monopolhelyzetet, vagy nem torzítja-e egyoldalúan a piaci egyensúlyt. A miniszterelnök 2018-ban, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány megalapításakor élt először ezzel a jogkörével, és azóta mind sűrűbben újra él vele. Így tett például a Mészáros-féle szuperbank esetében is.

Miután Orbán a DIGI-üzletet nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítette, ugyanezt a játékot játszotta el az Antenna Hungária privatizációja során is. (Mielőtt erre sor került volna, megpróbálkoztak az eladásra váró MVM Net Zrt. integrálásával is, de ezt az üzletet végül ideiglenesen felfüggesztették.)

Itt már nem csak a nagyságrend miatt merültek fel kérdések. Az AH - igazgatóságában Rogán Antal kabinetfőnökével, Nagy Ádámmal - felelős többek között az országos földfelszíni televízió- és rádióműsor-szórásért és a műholdas műsorszórásért is, így a kormány voltaképp

nemzetstratégiai érdekké minősítette, hogy az állam elveszítsen fontos funkciókat a távközlési és informatikai piacon. Mindezt a miniszterelnök egy olyan vállalat javára tette, amelyet egy pénzügyőri jelentés egy adócsaló hálózat haszonhúzójaként azonosított 2021 júniusában - azok után, hogy a vállalatnál házkutatást is tartottak.

Ács Dániel cikksorozatából kiderült az is, hogy a hálózatot működtető Fuzik Zsolt kapcsolatban állt a cég vezetőivel is.

Amire mindig akad néhány százmilliárd

A nemzetstratégiai minősítések teszik lehetővé, hogy az állami pénzből finanszírozott 4iG gyakorlatilag bármit felvásárolhasson a telekompiacon. A gyakorlat pontosan szemlélteti, mennyire átalakultak a politikai szándékok a távközlési piacon. Tíz évvel ezelőtt az eredeti terv az volt, hogy létrejöjjön egy állami tulajdonú mobilszolgáltató, és versenyre lépjen a piacon.

Ma a hatalom közpénzből épít magánvállalatot a miniszterelnök környezetében, és a piac teljes megszállását készíti elő. Miután a T-Systems üzlet nem jött össze, a 4iG - kevéssel azelőtt, hogy a vállalatcsoportot Yettel-nek nevezték át - megvette a Telenor montenegrói leányvállalatát. Minden érdekelni kezdte a céget a telekom-piacon, ami mozdítható, és nyilvánvaló volt, hogy a Vodafone felé is tapogatóznak.

De még ha volt is szó róla a piacon, az üzlet ezzel együtt is kifejezetten abszurd, és nem is csak az időzítése miatt. A magyar állam egy olyan vállalattal közösen köt meg egy 715 milliárd forint értékű gigantikus megállapodást, amely már most jelentős befolyással bír a távközlési-telekommunikációs piacon: övék a DIGI, az AH-n keresztül a Telenor (Yettel) meghatározó részesedése, a Vodafone-on keresztül pedig a nemrég integrált UPC és az egykori Invitech ügyfélköre is.

Az új cég irányítási jogai az 51-49 százalékos tulajdoni arány alapján feltehetően a 4iG-nál maradnak, így az állam legfontosabb szerepének jelen stádiumában az látszik, hogy finanszírozzon egy folyamatot, aminek a végén a stratégiai döntésekre nem feltétlenül lehet befolyással.

Orbán évek óta fontos politikai küldetésként beszél arról, hogy a „nemzeti tulajdon” aránya a nemzetgazdaságilag legfontosabb szektorokban többségbe kerüljön. Idén februárban kitért erre a Magyar Kereskedelmi és Ipar Kamara évnyitóján is; a médiával példálózott, mert ott komoly eredményeket ért el, a távközlést viszont olyan terepként említette, ahol még bőven van meló:

„De hiába emelkedett néhány másik szektorban, van, ahol csehül állunk. Nem is csehül, inkább németül, azt kell mondanom. Ilyen a biztosítószektor, a távközlési iparág, az építőanyag-ipari vállalkozások. Most ezen próbálunk változtatni.”

Egy ekkora horderejű beruházás békeidőben is nagy hullámokat verne, de az időzítés már-már perverznek is mondható. Miért fontos ez most a hatalomnak? Amikor kormánytagok szerint is súlyos megszorítások vannak a költségvetésben, tízmilliárdokat zárolnak majd' minden tárcánál, kivezetik a hatósági energiaárakat, és megélhetési válság közelít.

A rendszer természetéből adódóan erre nehéz válaszolni, de az elmúlt hónapok intézkedései nyújtanak némi támpontot. Azokra a helyekre most is jut pénz, amelyek válságos időszakban kritikusnak mondhatóak: 30 milliárd plusz forrás a titkosszolgálatoknak, rendvédelmi dolgozóknak béremelésre, minisztereknek extra juttatások. A hatalom igyekszik magát körbebástyázni a nehezebbnek ígérkező időszak előtt. A Vodafone-üzlet is értékelhető ebből a szempontból.

A miniszterelnök évek óta tudatosan szervez ki közvetlen környezetébe olyan hálózatokat és infrastruktúrákat, amelyek kulcsfontosságúak az ország mindennapi működtetése szempontjából,- ezzel nem csak pozíciójában, de informálisan is képes függésben tartani ezeket.

Magyarországon ma a kritikus infrastruktúra egyre nagyobb része van magánkézben: Mészáros Lőrinc és Szíjj László hamarosan átveszi az államtól az autópályák fenntartását és építését a következő 35 évre. Kormányközeli üzleti körök kezébe került évekkel ezelőtt az ország legnagyobb földgázelosztója, a Tigáz, és a Titász áramhálózata is.

Ez a törekvés érzékelhető a telekommunikációs szektorban is: mint arra tavaly a HVG már emlékeztetett, a Digi és az Antenna Hungária felvásárlása óta nem csak telekommunikációs hálózatok, de rendszerinformatikai és adatközponti kapacitások is a 4iG rendelkezésére állnak. A Vodafone felvásárlásával ez hatványozottan igaz. A távközlési hálózatok ráadásul épp az információáramlás legfontosabb csatornáinak számítanak ma

A 24.hu elemzése szerint a vezetékes internet-szolgáltatások piacán a 4iG cégei már megelőzhetik a piacvezető Telekomot (43-40 százalék), tévészolgáltatások esetében pedig simán verik a fő konkurenst (55-33). A német cég előnye egyedül a mobilpiacon releváns (31-44), de a DIGI felhasználók integrálásával itt is faraghat hátrányából a 4iG. Teljes előfizetői bázis tekintetében a Telekom a 10 milliót közelíti, a 4iG-cégek 7,6 millió körül állnak.

Akkora hálózati infrastruktúra és olyan adatmennyiség koncentrálódik immáron a hatalom közelében, amely kikerülhetetlenné teszi a 4iG-t, még abban a nem valószínű esetben is, ha a közeljövőben fundamentális politikai változások történnének az országban. Az adófizetőknek ez ugyan sok pénzbe kerül, a tulajdonosok pedig jól járnak vele, az ilyen üzletek Orbán számára mégsem kizárólag pénzkivonásról vagy forrásokról szólnak, hanem a térfoglalásról.

Az a zsákmányszerző politika, ami ciklusok óta uralkodik Magyarországon, minden hazai és nemzetközi nagyvállalatra potenciális prédaként tekint, különösen ha az a kommunikációs szektorhoz kapcsolódik, és minél jelentősebb infrastruktúrákat és ügyfélkört tud maga mögött, annál értékesebb számára. Nem véletlen, hogy nem államosítás történik, hanem a személyes klientúra kiszolgálása. Minden nagyszabású üzlet, amiben a miniszterelnök informális köréhez tartozó szereplők kerülnek helyzetbe, csak tovább erősíti a hatalom biztonságérzetét.